Itt még úgy tűnt, minden rendben lesz. Aztán nem úgy lett.
A lényeg az, hogy semmi sem úgy lett, ahogy mi azt olyan szépen elterveztük. Ámbár kicsit körbenéztünk Székelyföldön, a programunk azonban jócskán módosult egyetlen magzatom miatt.
Eleinte minden a terv szerint haladt: kedden kora délután annak rendje és módja szerint útnak indultunk. A párom, Marci, én, apa és az egyik kedves kolléganője, akivel mindig együtt táboroznak. Kora este értünk Gyergyóba, meglehetősen borús volt az idő, szemerkélt az eső, hát nekiláttunk segíteni apáéknak felhúzni a sátrakat, hogy még a nagy eső beállta előtt tető legyen a fejük felett, aztán mi haladjunk tovább. Vagy egy órán át ellötyögtük az időt a sátrakkal, mire minden készen lett és az eső is rendesen eleredt, mi is elindultunk volna, Marcinál is eltörött a mécses. A mostanában megszokott koreográfia szerint hol az én nyakamba kapaszkodott, hol a páromat szorította, míg végül nagy nehezen leszedtük, átadtuk apának, integettünk s elhúztunk. Egy óra múlva hívtam apát, addigra már minden rendben volt.
Mi hullafáradtak voltunk, úgyhogy elvetettük azt a lehetőséget, hogy eljussunk Udvarhelyre, inkább megaludtunk Marosfőn, egy nagyon kedves panzióban, ahonnan csaknem tovább indultunk, de amikor a tulajdonos meghallotta, hogy sokalljuk a szoba árát, megkérdezte, mennyit szánnák a szállásra. Mondtuk az összeget, mire ő: ne menjenek sehova, maradjanak itt. Maradtunk, megérte, aranyosak voltak és reggel bőséges reggelivel eresztettek szélnek, meg azzal a tanácssal: nem szégyen megmondani, mennyit tudunk kiadni szállásra, fiatalok vagyunk, ők ezt megértik, vigyük el a jó hírüket (részemről szívesen viszem a jó hírt, ha valakit konkrétan is érdekel a panzió, privátban eligazítom 
)
Másnap reggel még minden rendben volt, ámbár apa rebesgette Marcinak, hogy ha egész nap ennyit esik az eső, inkább haza kéne jönnie velünk, de a gyermek hallani sem akart róla, úgyhogy mi nagy nyugisan elindultunk, megnéztük a Maros forrását, jártunk a Nyergestetőn, még a Szent Anna tóhoz is elmentünk, aztán estefelé megérkeztünk Szentgyörgyre, a rokonokhoz. Az eső viszont Gyergyóban továbbra is kitartóan esett, és Marcinak kezdett elmenni a kedve. Másnp délelőtt már jelezték, hogy talán jobb lenne hazavinni, de mivel nem épp a környéken voltunk, inkább próbáltam apát rábeszélni, hogy mégse. Késő délutánig nem is volt baj, eljátszott a gyereksátorban, mi pedig közben szépen kimentünk a térerőből, Kommandóra. Mire onnan lekeveredtünk, már jött az SMS, hogy gyermek kezd belázasodni… No, onnan aztán rohanás át Gyergyóba. Késő este megérkeztünk, Marcit bepakoltuk a kocsiba, és irány Kamarás. Kicsit viharos utunk volt, de végül is rendben megérkeztünk, és minekutána másnap egy orvos is megnézte Marcit, a hétvége nyugodtan telt. Láza elmúlt, egy kis Nurofen helyrerázta, viszont egy fül-orr-gégész szakvizsgálatot azért csak nem fogunk megúszni.
A táborozás így idénre meglehetősen szűkre sikeredett. Ez a fránya eső rendesen betartott nekünk, valószínűleg egész napos ragyogó napsütés esetén Marcinak se jutott volna eszébe, hogy márpedig ő szívesebben jön velünk haza, hiszen úgy egyébként szereti az EMI-tábort. Jövőre, remélhetőleg másként lesz. Most így sikerült, tábor helyett laza hétvége. Így se rossz.
